Popper Péter: Holdidő

˝Mélységes mély a múltnak kútja˝, de nem csak a történelemé, az emberiségé, hanem a tiszavirág életű egyéné is Ez igazi csoda! Életünk hetven-nyolcvan kurta földi évet, s visszatekintve döbbenetes mennyiségű. Évszázadokra való emlék kígyózik mögöttünk. Olyan ez mint az álom. Alváskor néhány perc alatt napokat és hónapokat, sőt éveket élhetünk át. Úgy látszik kétféle idő él az emberben: a földi életé és az örökkévalóságé. Ez a könyv kalandozás az én nemzedékem múltjában, a békebeli béke, a háború, a diktatúrák és a csalóka szabadság éveiben, amelyeket ma sommásan egyszerűsítve ˝átkos múltnak˝ hazudnak. Persze bőven volt részünk embertelenségben, kegyetlenségben. a butaság pöffeszkedésében, akárcsak ma. Mégis sokszor áttört rajta a szellemi fény: az alkotás lehetősége, a szerelem, a jókedv, az önmagunkra ismerés, és az abszurd világ szívből eredő kinevetése. Portrékat írok őseimről, és egykori ˝nagyemberekről˝ - sőt ebben a 10 arcképpel bővített új kiadásban egészen kicsi emberekről is, de csak olyanokról, akiket személyesen ismertem és nagy hatással voltak rám. Művészek, tudósok, papok, filozófusok, politikusok, szélhámosok, háztartási rabszolgák arcéle villan fel. Ma már mind halottak. Életben lévő rokonaik, barátaik bocsánatát kérem!˝