Kosár
Részlet a könyvből:
"Dr. Katona László segédlelkész vacsorázni indul a Szent György-téren hervadozó parkon keresztül. A lombok már másodszor hulldogáltak a háború kezdete óta s dacára a német császár közmondássá vált ígéretének, hogy "mire a lombok lehullanak, otthon leszünk", ez a keserves dolog egyre reménytelenebbül húzódott tovább s tovább. Igaz, hogy a Hőfer-jelentések szerint mindenütt és folytonosan győztünk, itthon azonban a távol villogó-dörgő, diadalmas haditényekkel egyenes arányban nőtt a piszok és nyomorúság. Megjelentek a kenyérjegyek, zsírjegyek és mindenféle jegyek. De kenyér helyett valami tintakék kocsonya nyúladozott a tányér mellett, a zsírt pedig már mindenki csak az igazi nevén, margarinnak hívta. A szép fehér kockacukor helyett először kristályt adtak a fekete mellé a kávéházban, szürke üvegszilánkocskákhoz hasonlót, ami hosszas kavarás után is törhetetlenül recsegett az ember foga között. De miután ezt sokat morogták az élvezők, egyszerre megúnta és eltűnt, helyet adván egy szennyes és büdös masszának, ami apró sárga nyüvekből képződött s a nyers cukor zord nevét viselte. Dacára ennek, nem ropogott, sőt gyorsan és engedelmesen szétolvadt a feketében, viszont kocsikenőcsöt csináltak belőle s szemérmetlenül illatozott. Ami magát a kávét illeti, már régesrég nem volt kávé, hanem sok egyéb. Igazán csak kegyeletes emlékezésből itták a legkitartóbb törzsvendégek, hogy a tradíció meg ne szakadjon a mult és jövő között."
