Kosztolányi Dezső írja a műfordításról: "A fordítás mindig ferdítés is. Ha az értelmet híven, szóról szóra tolmácsoljuk egy másik nyelven, akkor szükségképp megváltozik a szavak alakja s ezzel együtt a mondat hangulati velejárója is. Ha csak a hangzást utánozzuk, a mondat muzsikáját, a betűk színét, akkor ennek a gondolat adja meg az árát. E két nehézség között tétováz az, aki idegen verset akar átültetni. Valahogy módot kell találnia, hogy mind a két követelménynek, az értelminek és zeneinek is eleget tegyen. Minden fordítás csak egyezmény, kompromisszum Eszmény és Valóság között, megalkuvások sorozata, a föladat legügyesebb megoldása - ha úgy tetszik, elmés csalás... A műfordítás alkotás és nem másolás. A művész azzal a verssel, melyet a nyelvén új formába önt, olyan kapcsolatban van, mint az életével, melynek rezzenéseit tulajdon verseiben rögzíti meg. Élmény számára egy idegen költő verse. Lélekkel, a saját lelkével kell átitatni, különben nem kel életre. Ennek az a következménye, hogy mindig rajta hagyja egyéniségét. Ha ezt eltűnteti, akkor megbénítja a verset, megöli az ütemet. Az igazi műfordítás nem is úgy viszonylik az eredetihez, mint a festmény ahhoz a tárgyhoz, melyet ábrázol: a festmény hűbb, becsületesebb, igazabb, mint a fotográfia."
SZÉPIRODALOM / Angol irodalom kategória termékei
Kosztolányi Dezső: Idegen költők anthológiája. I-II. kötet
Kiadás:
Budapest, 1937
Kiadó:
Kategóriák:
Angol irodalom Francia irodalom Japán irodalom Lengyel irodalom Magyar irodalom Német irodalom Vers Kínai irodalom A Nyugat nagyjai
Nyelv:
Magyar
Sorozat:
Kosztolányi Dezső összegyűjtött munkái
Terjedelem:
271 p., 302 p.
Kötésmód:
egészvászon