Karinthy Frigyes: Így írtok ti... I-II. kötet

"„Nincs elvont irodalom. Az irodalomnak ép az a lényege, hogy emberi: tehát gyarló, kézzelfogható: tehát személyes. Az írónak egyéni szeszélyeiből, rigolyáiból már gyermekkorában megszabott ösztöneiből, indulataiból kell tökéleteset alkotni, szóval olyasmiből, ami előtte is homályos és megmagyarázhatatlan, ami zavaros és tisztátalan. Nem kisebb föladat ez, mint sárból és szemétből aranypalotát építeni.
Ha elveti egyéniségét s személytelenül-általános igyekszik lenni, akkor megbénul, nem tud többé teremteni. Ha követi egyéniségét és vakon engedelmeskedik sugallatának, akkor óhatatlan, hogy ne legyen emberien elhatárolt, korlátolt, kifejezésmódjában is egyoldalú. Az egyéniség közel van a modorhoz, a modor pedig a modorossághoz. A legnagyobb írókat is fenyegeti ez a veszély. Shakespeare és Tolsztoj is mindig kacagtatóan ugyanazt a nótát fújja és mindig ugyanúgy. Minden író nevetséges ebből a magas szentpontból.
Karinthy innen tekinti az irodalmat. Ezért hasonlít az ő torzképeiben a lángelme a fűzfaköltőhöz. De csak külsőleg hasonlít. Egyszer az írás általános hiúságán, szinte emberi lehetetlenségén mulat, másszor az egyéni becsvágy silányságán. Aki avatott, az nyomban látja, hogy kit becsül és kit nem. Az író önismeretet tanulhat tőle. Azokat, akiket torzít, mindenesetre a legmagasabb célhoz méri, a tökélyhez, melyet még nem ért el senki.
Ez az ő torzképeinek mértéke és értéke.”
Kosztolányi Dezső

A könyv papírborítója elválik a könyvtesttől, néhány lap kijár.