Heltai Jenő: Írók, színésznők és más csirkefogók

"A magyar tárcanovella történetét még nem írták meg. Keletkezésének körülményeiről, főleg a gazdaságiakról már olvastunk egyet-mást, de ennek – a majdnem speciálisan magyar műfajnak lélektanával és esztétikájával alig foglalkoztak. Aki az új magyar irodalom történetének ezt a legérdekesebb fejezetét megírja, az jelentős helyet fog szentelni Heltai Jenő művészetének. És pedig nemcsak művei belső értékelésének, hanem művészete kiváló hatásának is.
Új kötetje a legszeretetreméltóbb olvasmány. (Általában: „szeretetreméltó”, talán ez a jelző jellemzi legjobban.) Van legalább hét novella kötetjében – A könyvember, A gyűrű, A halál és az orvos, Borax, A párizsi emlékek darabjai – melyek valóságos kis remekművek. Az első pillantásra milyen jelentéktelenek az ő emberei, ki venné őket észre? de lassanként – mialatt az író szerető iróniával nézi őket – érdekesekké, kedvesekké válnak, furcsaságuk emberivé finomul, közel jutnak hozzánk és szürke mindennapiságukra az író bölcsességének langy esője hull. A gyűrű című novellának kis kórista lánya, Erzsike milyen művészi alakítás; az „örök asszonyi” ezer reflexióját milyen könnyű volna fűzni ehhez a novellához. A könyvgyűjtő Teofrasztus mester esete, akit egy szép gömbölyű nagy lány egy pillanatra visszahódít az életnek, dr. Morbidusz csodálatos története a Halállal, a Borax-eset (mely igénytelenebb bár, mint France Putois-ja, de kedvesebb ennél) mind-mind egy ragyogó írói tehetség és mindenekfölött derűs világnézetű ember bőségéből valók. A „derűs” szót külön kellene hangsúlyoznunk; olyan összetett jelenség ez Heltai Jenőnél: mosolygás, irónia, tréfa, gyöngédség, mindent megértés, szeretet sűrűsödik benne drága parfümmé."
Fenyő Miksa írása a nyugat 1910. évi 11. számában

Átkötött példány.