Erdődy János: "Jó éjt, királyfi!..."

1941 októberének vége felé rövid rendőri hír jelent meg az újságokban: egy budapesti garniszállóban közös öngyilkosságot követett el egy fiatal pár. S a következő napokban egyes újságok - az akkori kormányzattal szemben álló ellenzéki lapok - megrendült nekrológokat közöltek a "szerelmi dráma" áldozatairól, akik valójában nem szerelmi dráma áldozatai voltak. Alig fél évvel előbb, 41 áprilisában országos érdeklődést keltő és elismerést kiváltó Hamlet-előadást mutattak be szegedi egyetemi hallgatók Színjátszó Társasága; az előadás rendezője a fiatal diák, ifjabb Horváth István, Gertrúd királyné alakítója Tóth Kata volt - az októberi kettős halál szereplői. Nemcsak szerelmüket fenyegették az akkori, egymást sorozatosan követő, úgynevezett zsidótörvények, de István életcélját is, származása miatt: úgy látta, és okkal, hogy a barna-zöld nácivilágban neki nem lesz a színházi életben helye. A mai olvasó, különösen a fiatalabbja, talán nehezen érti meg, hogy akkoriban szülők vagy nagyszülők vallása határozta meg az emberek sorsát. Emiatt kellett meghalniok.