Burány Nándor: Kamanci Balázs

Több mint ötszáz évvel ezelőtt élt vidékünkön egy ember – mindegy, hogy pap volt vagy politikus –, nem tudott belenyugodni abba, hogy minden előre elrendeltetett, hogy csak az a dolgunk, hogy mások akaratát szolgáljuk, hogy mit sem változtathatunk a sorsunkon, az életünk alakulásán. Nem tudott belenyugodni, s mit tehetett? Elhatározta, hogy változtatni fog a világ dolgain. Mit jelent ez, saját életünkből, tapasztalatunkból tudhatjuk. Nem könnyű határozni, még kevésbé – lemondást, áldozatot követel – megvalósítani szándékunkat. Most is így van, akkor sem volt másként. Akkor, ötszáz évvel ezelőtt is nagyon nehéz volt.
Kamanci Balázs megpróbálta a legnehezebbet. Mint a krónika mondja, prágai diákévei után megszervezte Kamancon (Kamenscán) és környékén a huszita mozgalmat. A husziták a római egyház hatalmával és tanításával szálltak szembe, lényegében azonban koruk, a feudális társadalom embertelensége és igazságtalanságai ellen harcoltak. Nem jelképesen, hanem fegyverrel a kezükben, életüket sem sajnálva, a máglyahalált is vállalva. A kis szerémségi mezővárosok az akkori világ legnagyobb hatalmával szálltak szembe, és hittek a győzelemben.