Kerényi Frigyes (Eperjes, 1822. január 1. – New Buda, 1852 tavaszán) költő, műfordító.
A tudomány és művészet iránt már korán lelkesedett; szüntelen tanult az ó- és újvilág remekei között, mit nagy nyelvismerete bőven elősegített. Költőink között ritka klasszikus műveltséggel, esztétikai tanulmánnyal és finom ízléssel bírt.
Fiatalon bekapcsolódott a reformkor politikai és kulturális életébe. Az almanachköltészet művelője és a reformeszmék szószólója volt.
Már korán, még az Athenaeum első éveiben, Vidor Emil álnév alatt egyike volt a haza kedvelt költőinek; ekkor ismerkedett meg Tompával, Petőfivel és más irodalmi hangadókkal. A bontakozó magyar irodalom egyik első alakja volt. Tompa Mihály és Petőfi Sándor Eperjesen Kerényi házában találkoztak. E találkozás irodalmi eredménye 1845-ben egy érdekes „költői verseny” lett. (Ehhez kötődik Erdei lak című verse.) Kerényi irodalmi ismereteit a német polgárok hazafias buzdítására s magyarosítására fordította.
A szabadságharc alatt többször önkéntesnek állt. A bukás után 1850 áprilisában elhagyta hazáját, hogy Amerikában keressen új hazát. Ekkor Tompa Mihály Levél egy kibujdosott barátom után, Vachott Sándor pedig Egy ifjúnak, ki távol úton kelt című versével búcsúzott tőle.