Géczi János: Kezét reá veté, hogy lásson...

Az író mondja könyvéről: "Úgy hiszem, e regény a Vadnarancsok ciklusnak az a darabja, amely gondolatkörömből a legtöbbet hivatott összefogni. Etikai problémám az, hogy korunkban szó lehet-e még individuális szerzőségről. Akár közvetlenül felhasznált idézetekkel, akár más szerzőktől sajátunkké idomított gondolatokkal - de mindahányan plagizáltak. Így talán ma már ismét nem fontos, hogy az írói mű szerzője kicsoda. Ez hát regényem egyik fontos fonala, amelyet öt íróember kényszerű összezártságban közösen alkotott művek képvisel. De mi az a mű, amit együtt írnak? Ez az a történet, amelynek ürügyén elmondható a fő pszichológiai kérdés, hogy tudniillk, a befelé vagy a kifelé fordult ember valósítja-e meg inkább önmagát. Végy egy hosszú papírcsíkot, és mielőtt két végét összeragasztanád, hogy gyűrűt alkosson, az egyik végén fordítsd egyszer félkörnyit a papír hossztengyely mentén. Csak most ragasztd össze a végeket. A kapott alakzat úgynevezett Möbius-szalag. Különös geometriai sajátságai közül legmeglepőbb ha hosszában vonalat húzunk rajta, ez a ceruza felemelése nélkül végigjárja az egész papírcsíkot, visszajut a kiindulóponthoz úgy, hogy nem lesz grafitvonal nélküli része a szalagnak. Csak látszlólag van "külseje" és "belseje", valójábn egyetlen felület. A könyvben az öt szerző által közösen írt regény két főhőse valójában ugyanúgy egyetlen személy, mint ahogy a Möbius-szalagnak is csak egy oldala van."