Pflanczer István: Ki hol nem ült. Magyar-amerikai versek

Pflanczer István a szociológia professzora Albanyban, New Yorktól mintegy kétszáz kilométerre északra. De Magyarországon született, 1926-ban, Keszthelyen, s hazájából 1949-ben kiindulva Albanyban csak sokéves kacskaringós úttal kötött ki, melynek főbb állomásai Róma, Párizs (a Sorbonne-on folytatott tanulmányok mellett ott vette feleségül az ukrán származású Mártát is), Chicago és Wisconsin voltak. Bevallom, némi szkepszissel olvastam erről a sose hallott nevű szociológus költőről, aki ráadásul első verssorait 75 évesen írta le... Ez a szkepszis azonban csak addig tartott, amíg interneten hozzám eljuttatott első versküldeményét el nem olvastam. Mert ezek a versek kétségtelenné tették számomra, hogy itt valóban igazi költőről van szó, bármily későn jelentkezett is nála az a hajlam, hogy gondolatainak, érzéseinek verses formában adjon hangot. Tulajdonképpen van valami elképesztő és már-már hihetetlen abban, hogy valaki, aki 23 éves fejjel kerül hazáján kívülre, olasz, francia, majd angol nyelvközegben és idegen ajkú feleséggel az oldalán éli le egész felnőtt életét, angol nyelven tanít egy amerikai egyetemen, hetvenöt éves fejjel hirtelen magyarul kezd el verseket írni - éspedig olyan ékes, hibátlan, ízes magyarsággal, amit nem egy magyarországi költőkollégája megirigyelhetne...