A kopasz fűzfák őrködtek a malomépület körül. régesrég állt már a kerék. az, aki valaha vigyázta forgását, aki öntötte a garatra a búzát és nagy tenyerére hullatva vizsgálta a lisztet, a korpát: a temetőben fekszik, aranybetűs kőkereszt alatt.
Az özvegyasszony sokszor gondolt arra, hogy le kellene sezrelni a malom kevés gépezetét, az épületet átalakíttatni, szoba-konyhás lakás lehetne belőle és árendát kapna érte. Tavaly járt itt a faluból a nagyorrú Csike elvált felesége. Havi bért adna az átalakított lakásért. Azt mondta, fizethet, mert kapja az urától a tartásdíjat. Ígérte, segít az istállóban, örömest dolgozik a kertben, mezőn, csak vegye oda lakónak...