Ördögh Szilveszter: Koponyák hegye

"Nekem kevés volt a mindennapi, megszokott öröm, nekem már nem fájt a mindennapi, megszokott fájdalom... Én igazi örömöt akartam, igazi fájdalmat! Mindent és Mindenkit... A Világot, az Életet elégetni minden pillanatomban!... Ezért találtam ki, hogy Isten fia vagyok, s Megváltó, hogy király... S hogy az én országom nem ebből a gyógyíthatatlan fájdalmakkal fertőzött és mindig torzan megélhető örömökkel terhes világból való... Hogy az én országom örökkön lobog a fényben! Ezt találtam ki, mert gyűlöltem, utáltam az élettelen életet, a hamis törvényű rendet. Gyűlöltem, mert arra kényszeríti az embereket, hogy ne lehessenek egyenlőek, mert megosztja őket: kicsikre és nagyokra, szegényekre és gazdagokra, okosakra és butákra, egészségesekre és nyomorékokra, elégedett és elégedetlen ostobákra... Mert arra kényszeríti az embereket, hogy ne lehessenek emberek, csak elporladó valakik..."