Pilinszky János: Kráter

"Aligha tudnánk megnevezni a közeli múlt magyar irodalmából még egy költőt, aki olyan látványosan elemkedett föl verseivel a szemünk előtt a világlíra magasába, mint Pilinszky János. Jóllehet, költői életművét meg sem borzolták a líra századunkban divatos, kísérletező forradalmai, annál perzselőbben, a végső igazságok és metafizikai felismerések extázisával tudta kifejezni a kor emberének lételméleti és történelmi helyzetét, s költészete, amely Németh László emlékezetes megállapítása szerint "a fájdalom nyelve", közérthető világossággal adott hangot a minden emberi sors mélyén fészkelő fájdalomnak: szorongásnak és reménynek, s e sokáig félreszorított költészet hallatlan népszerűségének is bizonyára ebben rejlik a titka. 1970 óta, amikor első gyűjteményes kötete, a Nagyvárosi ikonok megjelent, versei azonnal gazdára leltek, ezzel is jelezvén, hogy a magára hagyott "creatura" költője egyszersmind a legszélesebb tömegek költője lett. Népszerűsége változatlan maradt. Összegyűjtött versei éppúgy rég elfogytak, mint valamennyi könyv, amely szerzőként az ő nevét tünteti föl."