Falusy Nándor: Magyar föld virágai

"A köztudatban az előszó rendeltetése, hogy részben beajánljon, részben pedig magyarázzon, mentegessen, egyszóval segítségére legyen az írónak az olvasóval szemben. Az előszót rendszerint nem maga a mű szerzője írja, hanem neves íróval íratja, mintegy fémjelezteti, hogy a nagy név sugarában nagyobbra nőjön az árnyéka az olvasó előtt. E sorok írója egyúttal maga a szerző is, aki ez előljáró írásban szól az olvasóhoz, azért, hogy igazolja magát. Igen, hogy igazolja magát azokért az írásaiért, amelyek itt következnek, amelyeknek célja rámutatni a magyar föld hatalmas erejére, asszimiláló hatására, amivel mindenkit leköt, megkap, átformál. Manapság a tollforgatás igen nagy jelentőséggel jár. A töprengő vívódó lelkiismeret mellett, az őszinteség, az átérzés igazsága, a meggyőződés rendíthetetlensége kell, hogy támogassa a gondolatot. Lehet, sokat csodálkoznak, hogy e novellák egynémelyikében olyan tárgyhoz nyúltam, mely napjainkban nem divatos és gyakorlati szempontból nem helyes. Azok számára nem mondhatok egyebet: Az igazi író azt írja le, amit igazságnak és helyesnek vél és arról is azt, amit lelke sugal még akkor is, ha ezért megróvást kap. Az író vállalja a meg nem értés keserű szerepét, éppen olyan hittel, mint a megértés láthatatlan sugarát, lényegében mit sem változtat örök magányosságán, melyet a szerzetes meggyőződésével és lángoló hitével vállal."