Gárdonyi Géza: Messze van odáig

Részlet a könyvből: "Elől megy a kutya. Utána a tehén. Tehén után az ember. A kutya vidám, fehér kutya. Ámbátor nem is egészen fehér, mert a fél füle meg a két hátulsó lába fekete. De mégis komondor, közepes termetű, fürtös szőrű komondor. A tehén afféle szegény kis falusi tehén, rövidlábu, kurtaszarvu riska. Az ember: harmincötéves forma, szűrös és nagycsizmás atyafi, amilyen a tehenek után szokott ballagni. Ballag gondolkodva. Még csak most hajnalodik. Az útszéli fákon hideg harmat ül. A sárguló falombon itt-ott hosszu fehér szálban leng a Mária-cérnája, - vagy ahogy falun mondják: ökörnyál. Mikor a nap fellövi az első aranynyilát, már a vasuti sorompónál állanak. A sorompó le van eresztve, tehát várjunk. A tehén áll. Az ember is áll. A kutya azonban a bakterház felé szimmant átugrik az árkon s be a bakter-udvarra. Az ember látja és morog: - Ménkű ezt a kutyát... Nem tetszik neki, hogy elhagyta a kutya a házat. De már nem lehet visszaparancsolni. Bolond, veszekedős kutya. Ha falun mennek át, minden kutyával megverekedik. Mikorra hazakerül, váltogatva sántít mind a négy lábára. - Gubi! - kiáltja haragosan az ember. Gubi! Gubi azonban odabent van már. Dühös csahintás hallatszik a bakter udvarán. A bakternak is van kutyája, mégpedig a hangjáról ítélve, nem kicsi. Gubi nem is fogadja el ott helyben a viadalt: visszafut. Nagy szökemléssel ugorja át a vasuti árkot. Egy hasonló nagyságu rövidszőrű sárga kutya dühös herregéssel ugrik utána. Az árkon innen azonban megáll a falusi kutya, és szembefordul a bakter kutyájával. Egy percig a fogukat vicsorgatják s karikázó szemmel merednek egymásra, miközben bősz rrrr hangokat szíva mérik egymásnak az erejét. A következő pillanatban egy-gomolyaggá válik a két kutya; Hrr-hrr! Ham-ham! Csak-csak-csek-csek! Ham-ham! Az orsó nem forog úgy, mint azok ketten a fűben. Ham-ham! hrr-hrr! vauúú-vauúú! És a bakter kutyája sántítva kotródik vissza a házba, vauuú!... Gubi leül, és nagykomolyan körülnyalogatja a lábait. Jön a vonat. A tehén felforgó szemmel hátrál a sorompótól. - Nono, Szegfű! - csillapítja az ember. S erős markába fogja a kötelet. A vonat elmorgott. Előkocog a bakter, hogy fölemelje a sorompót. - Aggyisten - mondja az ember. - Aggyisten - feleli a bakter. S tekint az emberre, a tehénre, a kutyára. Aztán megint a tehénre. - Hova megy ez a szép tehén? - Ez a szép tehén? Amerikába. - Amerikába? - Amerikába. - Elkopik addig a körme! - Majd a zsebembe teszem, hogy ne kopjon. A sorompó fölemelkedik. Az ember köszön, és a tehén tovább halad Amerika felé."