Moldova György: Rongy és arany

˝Harminckét éves vagyok, eddig még nem sok érdekes történt velem, s egyre kevesebb a valószínűsége, hogy ezután következik be valami megdöbbentő. Mikor ez a felismerés végképp el szokott keseríteni, egyetlen vigaszom marad: riportra indulok. Sohase bírt rá riportra valamilyen elvi vagy politikai szempont, mindig titkos hajlamaimat akartam kiélni, legalább két-három napig. Mivel szerettem volna halász, favágó, biztosítási ügynök, folyamvédő, vásári árus lenni, és ezt a sors megtagadta tőlem, legalább azt akartam megtudni, hogy mit vesztettem. Nehéz volt megírni ezt a könyvet? Bár az első és az utolsó riport keltezése tíz év különbséget mutat, mégis inkább könnyűnek kell mondanom ezt a munkát. Az emberek mindig szívesen beszélnek bajaikról, csak sokszor nincs kinek, így legtöbbször velem is beérik.˝