Szász Károly: Salamon. Történeti költemény

Az elveszett nemzeti eposz egy részét akarván visszaállitani vagy jobban mondva: után-alkotni — természetes, hogy az előadásban, ha az ódonságot (mint csak egy Arany) nem birtam is, természetességre, naivságra s magyaros nyelvre kell törekednem. Nem lehete czélom csak költőileg szép lapokat adni az egész rovására: hanem inkább az elbeszélés krónikai folyamatosságához s egyöntetüségéhez ragaszkodni, a mint az őskori költői elbeszélést is képzelem, Nibelungok közel hasonkoru példájára.
Még csak egyet kell előre megjegyeznem.
Költeményem eredetileg is három részre volt számitva s teljes egész csak ugy lehetett. Előjátékul Endre és Béla viszálya; főrészül Salamon királysága; befejezésül a trónjavesztett Salamon kalandos erőlködései koronája visszaszerzésére, kibékitő végeig pólai remeteségében. E tervet a költemény legelső versszaka is láttatja már. Egyelőre azonban csak a két első rész készülhetett el. De az is már katasztróffal végződvén Salamonra nézve, a művet eléggé egésznek véltem igy is arra, hogy pályázatra bocsássam. S szerencsés sikerrel, a mennyiben az 1873-4. évi Nádasdy-pályázaton a 200 arany pályadij elismeréssel itéltetett művemnek a M. Tud. Akadémia által.
A harmadik rész, „A trónvesztett”, később készült el, s most azzal kiegészitve bocsátom a költeményt az olvasó közönség elé.
Budapest, 1877. szeptemberben.

Érvénytelen bélyegzővel az első 5 lap elválik a könyvtesttől.