Pilinszky János: Szálkák

A kötet versei mind 1971-ben születtek, akkoriban költészetünk életének nagy eseménye és meglepetése volt, a versszám tekintetében szinte kétszeresére növelte a költő szikár-aszketikus életművét. E váratlan termékenység igazi jelentőségét természetesen nem ez a külső körülmény határozza meg. Pilinszky János, anélkül, hogy addigi életműve világától elszakadna, amelyet a Nagyvárosi ikonok című gyűjteményes kötete reprezentált, ezekkel az új versekkel új korszakot is nyitott költészetében. Szemlélete, arc poeticája, költői szótára látszólag nem változott, e kötet olvasója mégis úgy érezheti, hogy a versek formája és belső hangja más, mint eddig. A sorsszerű-személyes, emberi élmények szólítására egész költői világát újrahangszereli. A világról való szigorú, apokaliptikus látomás, a "komor mennyország" helyébe az emberi lét eseményeibe való belenyugvás, elfogadás és szeretet színeivel "átvérzett menny" került, a szabadvers-felépítésű "vers-szálkák" - nagy költészet jelenlétéről tanúskodó - egyszerűségével.