Kosár
A három nővér (Gombaszögi Fridának)
A szamovárban zümmög a titok,
A nap aranyja elságppad a padlón...
Fakó emlékek élednek parazslón
És néma jajjok, ólmos sikolyok.
A mult ködében zug a képzelet,
Babonásan hörög a szél a kürtőn
S a porcellánóra bomlott-ijesztőn
Déli verőn veri az éjfelet...
Síratlan könnyek... titkolt zokogások.
Tört akarások, bilincs, kincses gyászok
Örvénylenek a három lány elébe
S vihartlőző, tikkadt, csengő csendben,
Vágykoszoruzva, lágyan előlebbe:
Messzi Város tündöklő, égi képe.
