Kodolányi János: Szép Zsuzska

"Egy ormánsági falusi asszony életét írta meg az író ebben a könyvben, pontosabban: ennek az életnek egy rövid, tűzzel lobogó szakaszát, ami előzmény, az egy-egy emlékfoszlányban bukkan föl csupán, a vég pedig: "Szép Zsuzska odakint lakott a Tapasztón, a község adott neki lakást a koldusházban s esténként látni lehetett a Tapasztó szélén, amint piszkosan, maga elé meredve ült és nézte a mocsarat." Nyomasztóan komor, tragikus a Szép Zsuzska élete a Kodolányi János látásában, de lehet-e más egy élet, szegénynek az élete, hit és remény nélkül eltöltött élet, idejemúlt eszmebálványok összeomlása után, a posványban, tudatlan élet, magára hagyott és magára maradt, melynek befejezése azután az értelmetlen végső pusztulás. És vajon kinek, kiknek és miféléknek juthat más élet? A Szép Zsuzska alakjához nyilvánvalóan modellje volt Kodolányinak. A modell érdekessége, élettörténetének tragikuma megkapta az írót s ő költői műben akart mintegy emléket állítani ennek a meddőn ellobogott lángnak. A modelljétől azután, úgy érzem, nem tudott szabadulni. A konkrétumok mintha magukhoz láncolták volna az író repülni vágyó fantáziáját s gátolták volna a gondolkodó erejét. Abban a mondanivalóban azután, melyet a valóság riportszerű rekonstrukcióján túl, a magához ölelt anyagon keresztül közölni akart az olvasóval az író, mintha kissé határozatlan lett volna. Nem akarom azt mondani, hogy kényszerűen megretirált külső akadályok előtt azzal a megfontolással, hogy jobb kevesebbet és burkoltan, mint semmit. Ezt azért sem állíthatom, mert jogom nincsen feltételezni, hogy mást, többet és másképpen akart magából közölni, mint amit, amennyit és ahogyan közölt. Nem állíthatom határozottsággal, hogy az elgondolásaiban kissé félénk volt, amikor a szókimondása oly férfiasan bátor. De valami hiányérzetem maradt e mű elolvasása után s ha ez a hiányérzet csakugyan objektív valóságon alapszik, maradjon az oka függő kérdés. Amit az író nem mondott, arról aligha eshetik sok szó, amit megírt, az viszont mintha heterogén elemekből alakult volna nem egészen egységes egésszé, mintha tehát szándékok, belső vívódások benne szorultak volna az íróban. Ezt különösen azért hánytorgatom, mert úgy érzem, hogy e kis regény formájában egységesebb lett volna akkor is, ha csak annyit akart volna az író vele, amennyit elért - mondom ezt anélkül, hogy az így elértet kevesbíteni akarnám. Sőt, a "Szép Zsuzska" éppen a hiányértelem rejtett objektív alapja miatt komoly ígéret a számomra." Nagy lajos, Nyugat

A címlapon írás 1943-ból.