Molnár Ákos: Tizenkét lépés

Molnár Ákos hegedűművésznek indult, de az I. világháborúban elvesztette a karját. Ez a művészi transzformáció érződik érzékeny stílusán, a jellemek belső megjelenítő erejében. A modern történelmi regény egyik megújítója, polgári regényei a szexuális vágyakat elemzik a társadalmi és kulturális keretek konfliktusaiban. "Újszerű, egészen modern lélektani összefüggéseket fedez fel, az emberi cselekedetnek az eddigi irodalmi megszokástól független indoklásait, értékesíti azt az új, lélektani tudatot, amely a tudományos kutatásban és a legalább ugyanolyan mértékben a háború utáni irodalom hatása alatt most van alakulóban"- írta egyik novelláskötetéről (a Jóslatról) Schöpflin Aladár. (Nyugat, 1932. I. 724-725. o.) A Tizenkét lépés főszereplője maga a szexualitás. A megpányvázhatatlan vágy, amely áttöri a szereplők társadalmi, kultúrában kijelölt korlátait, ha csak egy tragikus robbanásban is. A cselédlány-toposz okán Kosztolányi Édes Annájának párja. A Tizenként lépés is egy olyan szerelmi háromszög (vagy négyszög) drámája, ahol a cselédlány elemi vágya, majd a láthatatlan, tapinthatatlan, de elektromos úton mégis lángra kapott viszontvágy mozgatja a történetet - s nyújtja a vergődő s a férfi gyötrődésében a vágy természetének a leírását és elemzését.