Varga Vera: Történet és háttér

Varga (Mária) Vera 1949-ben született Budapesten. Érettségi után újságíró-gyakornokként dolgozott. 1971-ben az Élet és Irodalom munkatársa lett. Szociografikus riportokat, interjúkat, cikkeket, kritikákat írt. Bölcsészdiplomájának megszerzése után, 1974-től, mint az ELTE Esztétikai Tanszékének tanársegéde filmesztétikai szemináriumokat vezetett. Filmesszéket jelentetett meg. Később állás nélküli szabadúszóként írásaiból igyekezett megélni. Díjakat nyert filmkritika-, regény-, novella-, szociográfiapályázaton. 1978-ban a filmgyárba került, ahol több játákfilm dramaturgja, asszisztense volt. Forgatókönyvet is írt. Kisfilmet is rendezett a Balázs Béla Stúdióban. 30 éves korában autóbalesetben meghalt.. Ez a kötet meg nem jelent írásait: az abbahagyott és folyton újrakezdett naplóit (napló formájú esszéit), novelláit, filmvázlatát - különböző műfajú és aspektusú önvallomásait tartalmazza. Írásra önmaga, a saját világa iránti heves érdeklődés és permanens krízistudata ösztönözte: "Kissé riaszt, hogy 14 éves korom óta félévenként éreztem úgy, hogy életem válságba került, de legalábbis fordulópontjához érkezett, s tennem, cselekednem kell, de azonnal, valamit, hogy valami, amiről csak halvány sejtéseim voltak legtöbbször, el ne vesszen mindörökre." Hátramaradt - részben kidolgozatlan, félbemaradt - írásait elsősorban nem egy esztétikai, műfaji szabály- és értékrendszerhez kell viszonyítani. Igazi mértékük az önkifejezés (az ilyen módon történő önmegvalósítás) ereje, őszintesége, szuggesztivitása. Természete, egyénisége vibrálóan eleven, összetett, ellentmondásos - izgatóan és vonzóan emberi. Szenvedélyes volt, és okos: érzelmi életének spontaneitását, anarchikus ösztönösségét egyszinte túlfejlett intellektus elemezte, kontrollálta. Tele volt vitalitással. Az értelmes boldogság állapotát törekedett megvalósítani - tartósan sikertelenül. Kötetének egyes darabjai - "torzói" - párját ritkítóan hű személyes emberi és (áttételesen) korkokumentumok.