Ráth-Végh István: Új butaságok az emberiség kultúrtörténetéből

Ez a könyv folytatása a szerző nagysikerű könyvének az Emberi butaság kultúrtörténetének. Ezúttal az emberiség vágyainak és ábrándjainak álomrétjeiből gyűjtötte az anyagot, s azon volt, hogy a tarka szedet lehetőleg egységesen hasson. Az örökifjúság csalóka ábrándjával kezdi a sort. Megismerteti az olvasót az alkimisták híres életelixírjével, Cagliostro megfialatító kúrájával, a szunamiták eleven melegítő palackjaival, a porlasztott drágakövekből habart életbalzsamokkal. Majd arról ír, miként akarta az ember kijátszani a természet alaptörvényeit. hogyan készült a mesterséges ember a homunculus? Mi a palingenesis? - vagyis hogyan támadnak fel poraikból a virágok az állatok s a temetők emberfantomjai? Az emberi vágy telhetetlen, a jövő titkát is meg akarja ismerni. Sor kerül hát a csillagmezők haszonbérlőire, a jóslások száz különféle módjára, a nemzetközi jóspiacra s a hírhedt Lenormant kisasszonyra. A kíváncsiság még tovább szárnyal: azt is tudni akarja, mikor lesz a világ vége! A baljós üstökösök. Az 1524 évi vízözönpánik. A londoni földrengés-riadalom. Hogyan fog elpusztulni a világ? S míg a jósok butaságainak milliónyi hívője akad, nem veszik észre a valódi jövőbelátót: a költőt. A kortársi bölcsesség ítélkezése: a tehetségtelen Petőfi, Jókai szecskastílusa, a részeg, barbár Shakespeare, a Wagner elleni gorombaságok betűrendes lexikona. Következik a vágyak vágyképe, a pénz. A tékozlás őrülete: a szántóföldbe elvetett pénzmag. A nyársonsült beszélő fülemülék. Kleopatra gyöngye. Az elkártyázott gyorsvonat. Az elárverezett világbirodalom. Pénzen vett halhatatlanság. A pénz őrültjeinek másik arca. A világ leghíresebb fukarjainak története. Nem maradnak ki a sorból a gyűjtőszenvedély tébolyultjai sem. A szerző tárlatvezetést rendez a ritkaságok múzeumában s ilyesféle csodabogarakat szed tűhegyre: a macskazongora és a bolhacsapda. A nemlétező állat nemlétező szarva. Mesterséges aranypénzek. Az eleven kétfejű sas. Rudolf császár mandragórái. Tizenhatezer gyufásskatulya. A dugógyűjtő és a foggyűjtő, Decartes koponyája, stb. Irodalmi kacattár fejezi be a könyvet, az igénytelen cím alá a szerző a legfurcsább alig ismert irodalmi kuriózumokat csoportosítja.