"Született ez az írás akkor, amikor körülöttünk furcsa-hirtelen megfordult a világ, és mi - alulmaradtunk. Amikor az élő magyar hang erősen meghalkult... Amikor befogtuk a fülünket, hogy ne halljuk az új beszédet..., amikor behunytuk a szemünket, hogy ne lássa meg az új világ a benne égő könnyeket... Akkor született ez az írás. Nem regény, nem is történelem. Nem kitalálás, de nem is valóság. Csak néhány szál virág abból a nagy cinteremből, amit Kalotaszegnek ösmer ezer esztendeje Erdélyország." (Kós Károly, Sztána, 1925)
A Varju nemzetség egy emberöltőt ölel fel Kalotaszeg történetéből. Mikor az elbeszélés megindul, még él Bethlen Gábor, a nagy fejedelem, a végén II. Rákóczi György hal meg 1629 és 1660 között következik be az erdélyi fejedelemség megszilárdulása és hanyatlása. A regényben azért torzul el a magyarországi főúr, a különben mértéktartó gazda I. Rákóczi György alakja, mert „a Varjuknak a pataki úr ellen vívott harcában Kósnak a magyarországi vezető körök ellen vívott korai transzilván csatározásai vannak.”
A háromszáz év előtti Varjuk nemzetségük egész kivételes tehetségét, szívósságát, a havasok mostoha körülményei között edzett erejét a Bethlenek hűséges szolgálatába állítják: számukra őrzik fönt, a Pojánán a kincset, amit sikerült kimenteni Gyaluból, s talán ott őrzik a másik kincset is, amit az aranycsináló Varju ős rejtett el.