Esti fél tíz felé járt, amikor elkészültek a csomagolással.
Fáradtan ültek le az ebédlőben a pamlagra.
- Holnap ilyenkor... - sóhajtotta a férj.
-Holnap ilyenkor.. - merengett az asszony bizony nagy kanállal fogok enni. De te! Mi lesz veled. . .
- Mi lesz velem? Hát valami szép táncosnőnél leszek... Vagy a Palikánál...
Ezen mindketten mosolyogtak, az asszony hálásan a sikerült élcért. Eszébe se jutott, hanyadszor hallja. Pedig a ,,szép táncosnőről" és a „,Palikáról", a ledér életet élő özvegyasszonyról gyakran esett szó köztük. Ha a férfi későn jött haza az irodából, ami különösen régebben sokszor előfordult és az asszony túláradó, szeretetteljes szánalommal ölelve át, kérdezte: már megint ilyen soká kellett maradni az irodában, rendszerint ez volt a válasz: hát bizony, nem valami szép táncosnőnél voltam.
A szép táncosnő volt a bűnös gyönyörök netovábbja, a lumpok életének nélkülözhetetlen kelléke és a züllött özvegy a romlás posványa, az erkölcsi fertő.
És tőlük oly távol állt ez az élet, mint maga a pokol. Holnap ilyenkor... mindketten tudták, hogy a férfi ágyában fog feküdni és ujságot olvas, a nő pedig Szolnokon, a lakodalmi vacsorán diskurál Hanni nénivel és Lajos bácsival és arra gondol, milyen jó volna otthon, hacsak... ha csak meg nem esik az a találkozás első férjével, amiért tulajdonképen leutazik a lakodalomra. Erről a titkos célról azonban nem tudott senki.
...