Domahidy András: Vénasszonyok nyara

A történet java Magyarországon, Budapesten és valahol Északkelet-Magyarországon, a mesebeli szabolcs-szatmári tájakon játszódik, az 1945 és 1949 közötti években. Hősei markánsan megrajzolt, rokonszenves alakok javarészt, a nagy történelmi átalakulás nyertesei és vesztesei. A szerző majdhogynem elérzékenyülten emlékezik vissza ezekre az időkre - a távoli Ausztráliában élve. Nem azt sajnálja, hogy kifordult sarkaiból a világ, hanem azt, hogy olyanok is messze sodródtak és kihullottak a társadalomból, akiknek emberségét, szakértelmét, tisztességét az új rend is hasznosíthatta volna, Domahidy nemcsak szemléletében, hangvételében, eredeti gondolkodásmódjában szólaltat meg új hangot, hoz be új színt napjaink gazdag prózairodalmába, de stílusában is. Talán csak egy "isten háta mögött élő" magyar író csügghet ilyen szent áhitattal, óvó szeretettel anyanyelvén, ahogyan ő félti és gondozza azt. Stílusa az egész magyar irodalom nyeresége.