Márai Sándor: Zendülők

"A huszas évek fordulóján az európai irodalom újra felfedezte a gyerekkort. Fölfedezte és "átértékelte". Megfosztotta attól az idilli hangulattól, amellyel a biedermeier ruházta fel; fölismerte a gyermeki lélek komoly vonásait, az ifjúság vad lázadásait, külön társadalmát, e zárt és ellenséges világot, külön törvényeivel és életformáival. Ismeretlen földrészt hódított meg és Márai egyike volt a legmerészebb hódítóknak; a "Zendülők" a lázadó ifjúság legszebb és legbátrabb regénye. Hősei fiatal fiúk, diákok, akik fölépítik és elszántan védelmezik a maguk másfajta birodalmát, valóban zendülők, forradalmárai szabadságuknak, színészek és merénylők s játékuk halálosan komoly, életükre és boldogságukra megy. Védik a szigetet s a játékot, melyet még mindig igazabbnak éreznek a fölnőttek hazug világánál; nem akarnak "fölnőni", nem akarnak a játékból átlépni a végleges, kicsinyes és méltatlan hazugságba. Így s ezért harcolnak ezek a forradalmárok. A "Zendülők" az ő furcsa szövetségüknek a regénye, izgatott dráma, a lélekismeret és írói fölény remeklése. Épp úgy pillére Márai egész életművének, mint az "Egy polgár vallomásai". Megjelent franciául is, nagy, komoly sikerrel. Most új kiadásban nyújtjuk át a közönségnek e ma is friss, ma is fölfedezésnek ható művet."