tartalom:
Kamarás István vallásszociológus tűzfészekbe nyúl, amikor a katolikus Egyház egyik legkényesebb problémájáról: a szolgálatukat végleg elhagyott papokról készít tanulmányt, "religiográfiát" - amint műfaját definiálja. Szabad-e, lehet-e, kell-e egy ilyen tanulmányt megírni? Az Egyház belső berkeiben - úgy látszik - ezt a kérdést illedelmesen agyonhallgatni illik." Minek teregessük ki szennyesünket a világ előtt, nem vagyunk úgyis elég támadásnak kitéve?" - gondolhatja nagyon sok jószándékú katolikus hívő ember. Aki azonban figyelmesen végigolvassa ezt a könyvet, tapasztalhatja, hogy a szerző nem "tereget ki". Az Egyház problémáiról szabad szólni - de mindig csak belülről, az Egyház oldaláról közelítve a probléma felé. A jószándékú vizsgálódás, kérdezés mindig előre lendíti az Egyházat, javára válik, tisztulását segíti. Hiszen az Egyház itt a földön nem a szenteknek, hanem bűnös embereknek közösége, és Krisztus ezzel a bűnös emberrel vállalt közösséget. Az evangélium hasonlatával: most még együtt van a búza és a konkoly. Az Egyházat csak a kívülről jövő, ártó szándékú vagy kaján bírálat sérti.
Ár:
nincs raktáron, előjegyezhető