Az ősi magyar hitvilág. Válogatás a magyar mitológiával foglalkozó XVIII-XIX. századi művekből

„Mit lehet a régi bel- és külföldi krónikákból s egyéb emlékekből, valamint a hagyományokból, némely fennmaradt babonás erkölcsökből, s végre a nyelvben található nyomokból a pogány magyarok vallási hitéről és szertartásairól bizonyosat vagy hihetőt kivonni? A legfőbb lény neve Isten, mely régi népek mitológiáival mutat érintkezéseket, mi annak eredete, jelentése? Honnan származhatott maiglan a néphitben fennlevő »magyarok istene« kitétel? Voltak-e elődeinknek több isteneik vagy felsőbb lényeik, név szerint mikori s mely eredetű és jelentésű fogalmak az Úr, Ór, Ármány, Manó, Oriás, Boszorkány, Fene, Garabonciás, Lidérc stb., s mily viszonyban gondoltattak ezek a legfőbb lénnyel?... Mi vala hitök a világ eredetéről és leendő végéről, a lélekről, különösen a lélek szabadságáról s a halálon túli állapotjáról?... Kik voltak a táltosok, bűbájosok; képeztek-e kasztot, s ha igen, mily hatalommal? Mit tudhatni az esküvés, áldomás, házasság, lakomák, harcok és temetkezés körüli vallásos szokásokról?...”
Az izgalmas kérdésekre Cornides Dániel, Horváth János, Kállay Ferenc, Ipolyi Arnold, Csengery Antal, Kálmány Lajos, Kandra Kabos írásai felelnek.