Európai identifikáció - nemzeti identifikáció a történelemtanításban

Lehet, hogy maga a kérdés rossz, de mindenképpen időszerű. Rossz talán azért, mert a mai fiatalság értékrendjében nem biztos, hogy Európa, sőt az sem, hogy a haza áll elöl, sok minden más előtt. Lehet, hogy egy megkésett nemzedék keresi saját értékrendszerét az utódokon. Vagy egy eleve politikai indíttatású habitációt kér számon olyanokon, akiknek már mást jelent a politika, mint elődjeik hosszú sorának? A kérdés más szempontból azonban feltétlen időszerű. Nagyon is, hiszen ezeréves történetünk során most csillant fel először igazán a remény, hogy létrejön egy olyan igazi európai egység, esetleg Egységes Európa, ahová érdemes és reményteljes bizonyos szempontból egységes félként betagozódni akkor is, ha ennek ára van, s mert önmagunkhoz képest – valljuk be – veszélyei is vannak. Ára, hogy sok mindent fel kell adni tegnapi önmagunkból, s hogy sok tekintetben fel kell zárkóznunk; veszélye, hogy többet adunk fel, mint kellene, többe kerül a felzárkózás, mint amennyit elbírunk, s az elveszett önmagunkért nem kapjuk meg cserébe új önmagunkat.