A történelem kedvelői általában a dicsőséges, vagy éppen a vesztes csatákat, és azok pozitív vágy negatív hőseit tartják számon. Pedig azt már régen kimondták értő emberek is, hogy a háboní nem más, mint a diplomácia folytatása, csak éppen más eszközökkel...
Ezért gondoltam, hogy nem árt megismerkedni néhány emberrel azok közül, akik a fegyver helyett a szó eszközével próbáltak változtatni Magyarország sorsán. Azaz, nevezzük nevükön őket, a diplomatákkal. Akiket csak ma hívnak így. Korábban, hosszú évszázadokon keresztül követ volt a nevük…(És nem nagykövet! Ezt a rangot többnyire csak a második világháború után kezdték alkalmazni...) Érdemes magát a szót is nyelvtanilag megközelíteni: nem, nem a követ, a nyomában jár igéből ered. Hanem inkább a „megkövet" szóból. Ami nem jelent mást, mint elnézést kérni, ha valaki hibát követett el. Tehát valószínűleg e rang eredeti formájában annyit tett, mint békéltető, elnézést kérő embert vagy embereket küldeni a másik félhez. Azután a jelentés módosult, és már minden olyan küldöttet így neveztek, akit az egyik magas rangú úr a másikhoz küldött valamilyen ügyben. És a küldőnek vagy a fogadónak nem kellett feltétlenül uralkodónak, királynak, császárnak, szultánnak vagy fejedelemnek lennie. Előfordult, hogy kisebb uraságok, mint hercegek vagy grófok is küldtek követeket egymáshoz
különféle ügyekben, vagy fordultak ilyen meghatalmazottak útján a náluk hatalmasabbakhoz.
TÖRTÉNELEM / Magyar történelem kategória termékei
Türk Attila: Magyarország követei. Ezeréves történelmünk külügyei
Kiadás:
h. n., 2008
Kiadó:
Kategóriák:
Terjedelem:
197 p.
Kötésmód:
papír
ISBN:
9789623755631