Deér József: Pogány magyarság, keresztény magyarság [Reprint]

Elvetve a német történetírás felfogását, a magyarságot mint a középkori keresztény műveltség tevékeny alakítóját mutatja be; éppígy anakronisztikusként írja le a régi ma­gyar történetírásnak minden hatást elutasító, idegen befo­lyásról hallani sem akaró, őshazai gyökerekbóI származta­tott „magyar” sajátságát.
„A kultúrateremtés mozzanata itt a döntős ennek meg­felelően a kérdés is oda módosul, hogy vajjon a magyarság, mint népegyéniség, cselekvő módon hozzájárult-e a mai keresztény és európai műveltségének kialakításához? Rendelkezett-e oly népi életformával, mely a germánokhoz hasonlóan képessé tette őt az idegen hatásoknak nemcsak befogadására, hanem, azoknak egyéni, csak magyar átfo­galmazására? Vajjon volt-e nekünk is sajátos, magyarvere­tű középkorunk, mint nemzeti műveltségünk alapja?
Ezekre a nem csupán történeti, de általános magyar kér­désekre keres feleletet ez a könyv, s válaszol reájuk igen­nel."
Az ősi magyar műveltség, a kereszténység mint a nép nevelője, a saját archaikus kultúra, s a Rómából kisugárzó erkölcsi, társadalmi, politikai eszmék, s az irántuk fogé­kony néplélek a könyv tárgya, az apostoli király múvéból fakadó tolerancia s nemzeti öntudat, mely egyéni tulajdon­ságainak figyelembevételével jelölte ki e nép helyét a keresztény-európai közösségben. Deér is, mint Szekfű, ma­gyarabbá akarja tenni olvasóját magyarságában.