A kötet létrejöttére visszanézve, elmondhatom, a tavaszi rügyekkel együtt pattant ki a Nagy Magyarok Emlékkönyv sorozat gondolata Schéner Mihály agyában. Rajzaival már évtizedek óta fejet hajt történelmünk nagyságai előtt. Képileg, száz rajzban, II. Rákóczi Ferenc személye, kora és utókora mondhatnám nyomdakész volt, amikor a művész kijelentette: „Először Szent István „megfogalmazásait” adja közre. A sort az államalapítónak kell megnyitnia.
A jubileumi év az egész ország, sőt világ figyelmének reflektorfényébe állította a 950 éve eltemetett királyt. Vajon, milyen volt István az ember, István a férj, az édesapa, és az utód nélkül sírba szálló uralkodó? Milyen volt népe akkor; és ilyennek álmodta-e a mait? Hová lettek törvényei, és ki hallgatja intelmeit?
Schener Mihály száz rajza, száz kérdésre száz felelet. Nemcsak kérdez és nemcsak válaszol. Gondolkodása továbbgondolkodásra is ösztönöz. A megemlékezés koszorújának örökzöld alapja. Ehhez gyűjtögettem a vallomás-virágokat. Ahogy szaporodtak az írások, egyre jobban izgatott: összefonhatók-e vajon?!
A krónikás által „legszentebb király”-nak nevezettről, ökumenikusan, magas rangú egyházi személyiségek mondják el mit jelentett akkor, s mit ma a hit, a szeretet a hazának, a keresztény erkölcsi normák szellemében. Történész, író, költő, zeneszerző, művészet- és irodalomtörténész megemlékezések kézírásos illetve kéziratos virágaiból, ahány annyiféle került egymás mellé. Így, együtt különleges színpompát nyújtva, az eltérő vélemények összhangzata szimbolizálja egy nép jogfolytonosságát és megújulási készségét, egy új évezred küszöbén.
Dobos Marianne