tartalom:
˝Az 1830-1831. évi lengyel nemesi fölkelést I. Miklós cárnak úgy sikerül levernie, hogy az elégedetlen parasztokat saját uraik ellen lázítja fel. A reformkori magyar nemesség legjobbjait megrettenti ez a példa. Legkiválóbb elméi korán eljutnak ahhoz a felismeréshez, hogy ha az elnyomó idegen hatalommal - a bécsi udvarral - szemben sikerre akarják vinni céljaikat, előbb hátországukat kell biztosítaniuk. Azaz, a nemzeti érdekegyesítés jegyében szövetségesükké kell tenniük a jobbágyságot. Wesselényi Miklós báró röpirata ennél is tovább megy. Elengedhetetlennek tartja, hogy ˝jogkiterjesztő asszimiláció˝ révén az európai alkotmányosság vívmányaiban részesítsék a nemzetiségeket is.
Minderre azért van szükség, nehogy az orosz cári birodalom terjeszkedő politikája a
magyarság ellen fordítsa a Kárpát-medence más - főleg szláv - nyelvű etnikumait. Wesselényi, az 1832-36. évi országgyűlési liberális ellenzék vezéregyénisége, igaza biztos tudatában mesteri érveket sorakoztat fel orátori lendülettel.˝
Ár:
nincs raktáron, előjegyezhető