Az önéletrajzi írás Dénes Magda II. világháború alatt Budapesten megélt gyermekkorát, majd azt követően nyugat-európai menekült éveit örökíti meg. Az égő kastély metafora és szimbólum egyszerre. A kastély (a mesebeli) az elbeszélő, kislányban – az őt és családját ért megpróbáltatások miatt – a kötet végére az elveszett illúziók, a megsemmisült gyermekkor, a felejthetetlen szenvedések, az örök gyász égő jelképévé válik. Az égő kastély tulajdonképpen Magda saját lelke is, mivel az események egy okos kislány számára – aki még ártatlanul hisz egy érthető világban – feldolgozhatatlanok.
A szerző felnőtt korában sem tudta magát túltenni a történéseken. Ám egész életét végigkísérte a könyvbeli kislány (vagyis régi önmaga) fegyelme és iparkodása, hogy józan ítélőképessége minden helyzetben megmaradjon.
(A szerkesztő)