„Az idealista ifjút alázatos pártfunkcionáriussá változtató pszichológiai folyamatok elemzése mellett, Gáll Mátyás könyvének középpontjában a halálélmény és a lágerben átélt szenvedések már-már megszállott ábrázolása áll. Gáll magas mércét állít önmagának: nem elégszik meg élete drámai fordulatainak bemutatásával, hanem megkísérli személyes történetét a Holocaust évszázadának tágabb összefüggéseiben elemezni. (...) A szerző példás őszinteséggel és következetességgel tárja olvasója elé a múltjára vonatkozó önmarcangoló kérdéseit, hogy az emlékezetéből előásott részletes megfigyelései alapján újraértelmezhesse a történteket." (Frankfurter Allgemeine Zeitung)
Gáll Mátyás Vízválasztók című visszaemlékezése (német és román nyelven is megjelent) saját élete tükrében az erdélyi zsidók két világháború közötti s végső soron az utáni szenvedéseinek, útkeresésének állít emléket. Illegalista kommunistaként, a haláltábor túlélőjeként, majd magas rangú pártaktivistaként, később újságíróként szemtanúja és szenvedő alanya – a 40-es évek elején kommunista tevékenysége miatt börtönben ül, ahol „polgári mentalitása” miatt társai kizárják a pártból – elvei tarthatatlanságának, áldozata a társadalmi igazságtalanságoknak, amelyek az 50-es években koncepciós perekbe, politikai túlkapásokba torkollnak. Gáll Mátyás – a valamikori meggyőződéses kommunista, az Izraelbe emigrált erdélyi zsidó – ma Németországban talált otthonra.