Szász Károly: Egyházi beszédek

"Szász Károly (szemerjai) (az antikva tulajdonosánek felmenője) bölcseleti doktor, ref. püspök, a m. tudom. Akadémia másodelnöke, tiszteleti s az igazgató tanács tagja, a Kisfaludy-Társaság rendes tagja és alelnöke, előbbinek és Münstermann Francziska fia, szül. 1829. jún. 15. Nagyenyeden; u. ott végezte a gymnasiumot; 1845. Kolozsvárt az akadémiai tanfolyamra lépett és ott Salamon Ferenczczel, Gyulai Pállal és Szilágyi Sándorral lépett belső barátságba. Tanulmányait bevégezvén, a mathematikából szaktanítóvá neveztetett ki. 1848-ban atyjának vallás- és közoktatásügyi államtitkárrá történt kineveztetésekor ő is Budára jött és itt a pesti egyetemen mennyiség- és hittudományi előadásokat hallgatott. 1849. jan. 1. atyjával és a magyar kormánynyal együtt menekült Debreczenbe, hol egy ideig (miniszter nem létében) az atyja vezetése alatt álló vallás- és közoktatásügyi miniszteriumban fogalmazó volt, azután pedig fegyvert fogott ő is és mint utász (pionnier) szolgált a honvédseregben, előbb mint káplár, majd mint hadnagy. A szabadságharcz után Tisza-Roffon a Borbély-családnál talált menedéket; 1850 tavaszán Bejébe (Gömörm.) a Szentmiklóssy-családhoz ment nevelőül, hol azelőtt Tompa Mihály (akkor már Keleméren) volt lelkész, kivel bensőbb barátságot kötött. Egyszersmind magánúton, mert a főiskolák szüneteltek, a theologiát elvégezte; 1851 nyarán a gömöri egyházmegye vizsgáló bizottsága előtt a papi vizsgálatot letette és Rimaszombatba neveztetett ki segédlelkészül. De mielőtt ezen állását elfoglalta volna, az akkor szervezkedett nagykőrösi gymnasiumhoz kapott meghivást a magyar nyelv és irodalom tanszékére; hogy azonban erre Arany Jánost lehessen megnyerni, önként átlépett a mennyiségtan tanszékére; itt Aranynyal, Mentovichchal, Jánosival két évig együtt működött. Ez idő alatt nőül vette unokatestvérét, szemerjai Szász Pólit, a költőnőt, kit azonban alig egy évi házasság után elvesztett. 1853-ban a kecskeméti gymnasiumhoz ment át, ugyancsak a mennyiségtan tanárául; 1854. Kézdi-Vásárhelyre hivatott meg lelkészül, honnét 1857. Kún-Szent-Miklósra ment szintén lelkésznek. A m. tudom. Akadémia 1858. decz. 15. választota meg levelező tagjának (1869. ápr. 14. lett rendes tag; 1878. jún. 14-től az igazgató-tanács tagja, 1892. máj. 5-től 1895-ig másodelnök, 1898-tól az I. osztály elnöke, 1899. máj. 5-től pedig tiszteleti tag volt); a Kisfaludy-Társaság 1860. júl. 15. választotta tagjává, később alelnökévé (1900. febr. 14. ezen tisztéről leköszönt). 1863. Szabadszálláson lett lelkész; de 1865. egyszersmind a fülöpszállási kerületet az országgyűlésen is képviselte. 1867-ben a vallásügyi miniszteriumba osztálytanácsossá, 1869. ideiglenesen pestvármegyei, majd jász-kún kerületi tanfelügyelővé neveztetett ki; Trefort alatt ismét a miniszteriumban működött mint miniszteri tanácsos 1884-ig, a mikor (jún. 7.) a dunamelléki egyházkerület püspökévé, majd egyszersmind a budapesti ref. egyház lelkészévé választatott A budapesti egyetem előbb magántanárúl habilitálta, majd 1882-ben bölcseletdoktori czímmel tüntette ki. Mint püspök maradandó érdemeket szerzett becses egyháztörténelmi anyagot szolgáltatott egyházlátogatásaival; 1885-93 kerületének mind a nyolcz megyéjében és a Szlavon-Szerémségben fekvő anya- s jelesebb leányegyházait (összesen mintegy 280-at) meglátogatta, mindegyikben egyházi beszédet tartott (ezeket két vastag kötetben leírta, úgyszintén a gyülekezetek anyagi birtokviszonyaira vonatkozó hiteles adatokat is beszerezte és összegyűjtötte). Részint mint püspök, részint mint budapesti lelkész, tagja, illetve elnöke volt mindazon egyházi hatóságoknak, melyek a hazai ref. egyház kormányzatával vagy törvényhozásával foglalkoznak (zsinat, konvent, egyetemes tanügyi bizottság sat.); úgyszintén azon társulatoknak, egyesületeknek, melyek az evangeliumi protestáns vallásosság, egyháziasság, művelődés és az emberbaráti szellem ápolását tűzték ki feladatokul. Így p. o. az ő elnöklete alatt eszközöltetett 1889-től fogva az egész bibliának az angol bibliaterjesztő társaság anyagi támogatása mellett, a Károli Gáspár fordítása alapján, a mai irodalmi és bibliai nyelv igényei szerint átdolgozása és kiadása. Elnöke volt hat évig a magyar protestáns irodalmi társaságnak, tagja a protestáns ifjúsági, nagypénteki, Lorántffy Zsuzsánna-, az országos protestáns árva-egyesületeknek. Meghalt 1905. okt. 15. Budapesten. Czikkeket, költeményeket írt a Vasárnapi Ujságba (1854-1901-ig 166 eredeti s fordított költeményét közölte a lap, 1867-től 1897-ig a lap főmunkatársa volt és -á-r aláírással 277 életrajzot írt; ezenkívül sok czikke és fordított regénye jelent meg e lapban); írt még az Akadémiai Évkönyvekbe, Akadémiai Értesítőbe, a Budapesti Szemlébe (1858-1901. száznál több czikk és költemény), a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiba, a Szépirodalmi Figyelőbe és Koszorúba; ezeken kívül csaknem az összes lapokban jelentek meg czikkei és költeményei, legtöbb a Fővárosi Lapokban: itt 1864-1895-ig összesen 171 eredeti és fordított közleménye jelent meg. Munkálatainak bő jegyzéke megjelent az Akadémiai Almanach 1905. évf. 215-231. lapjain. "

A könyv borítója foltos.