A sorozat jelenlegi füzete arra vállalkozik, hogy a tridenti zsinat utáni katolikus iskolaügy egy érdekes, s a hazai szakirodalomban kevés figyelemre méltatott intézményének, a pápai szemináriumok kelet-közép európai hálózatának kialakulásába nyújtson bepillantást.
Munkánk két részből áll. Lukács László útmutatásai alapján közöljük a magyarországiak névsorát azokról a listákról, amelyek a mondott intézményhálózat gondozásával megbízott jezsuiták római központi le véltárában maradtak ránk. Mivel ezek a listák a XVII. század elejéig tartalmaznak teljes névsorokat néhányuk kifejezetten azzal az igénnyel készült 1602-ben, hogy összefüggő áttekintést adjon, célszerűnek láttuk, hogy a későbbről előforduló sporadikus adatok közlésétől egyelőre eltekintsünk. Még a mintegy két évtizednyi időszakra sem állíthatjuk azonban, hogy minden magyarországi alumnus szerepel kiadványunkban. Bizonyosak vagyunk ugyanis abban, hogy a „helyszíneken" végzendő további kutatásokkal újabb neveket lehet majd előbányászni...
E listák megemlítése ugyanakkor átvezet bennünket kiadványunk másik céljának meghatározásához. A kolozsvári szeminárium XVI. századi történetét helyenként érdekfeszítő tárgyilagossággal és sok általa feltárt dokumentum felvonultatásával rajzolta fel Veress Endre...