Boros Rudolf: Stilisme

A mindennapi szükségletek előállítása az ősembert munkára szorította; a mindennapi szükségletek iránt való igények finomulásával a munka is nemesbedett; a legelső esztétikai nyilvánulások a vadászati-, halá­szati-, hadi-, házi- stb. szükségletek ideáinak kiemelé­sében gyökereztek; a hajlék, a ház kimívelése a nomád népeknél sokkal később történt, még előbb a vallás, az istenség és a halottak kultusza követelte az első emlékszerű alkotásokat. Még a kultúrnépeknél is minden időben a vallás és istenség eszméje az, mely a művészi tevékenységnek a legnagyszerűbb feladatokat juttatta ; az istenség kultusza, a templomépítészet volt a múltban a művészi tevékenység köz­pontja.
S minthogy minden idő művészei ezen téren versenyeztek a tökély eléréséért, az egyenlő czél és eszközök természetes, hogy egyes időszakokban egyes népeknél egy bizonyos idea és formakört tettek ural­kodóvá még a többi művészet ágára nézve is ; ezen formakőit, ezen összhangzatos kiképzést stílnek nevez­zük. A stílt tehát legjobban az építészet és főleg a templomépítészet jellemzi, lévén a legrégibb ága a művészeteknek; az építészet emlékművei a nagy kultúr­epokák határkövei.
Ez a tágabb értelemben vett stíl, historikus stíl de természetesen minél jobban haladt a művészet, a nagy historikus stíl keretében, az egyes művészeti ágakban kisebb és nagyobb individuális irányok, stílek képződtek; sőt egyes művészeknek egyéni stíljeik vannak; ezekre kiterjeszkednünk nem lehet, csak annyiban fogunk róla megemlékezni, amennyiben a bevégzett, határozott hisztorikus stíl jellemzésére alkalmasak.
 

Csúnyán bekötött példány