Keserü Katalin: Variációk a pop artra. Fejezetek a magyar művészetből 1950-1990.

Keserü ​Katalin könyve az első kísérlet arra, hogy feltérképezzen egy stílusvonulatot az utolsó negyven év magyar művészetében. Választása a pop artra esett, egy olyan művészeti fejleményre, mely a kifejezés szűkebb, egzaktabb értelmében ugyan csupán néhány művész (Konkoly, Tót, Frey, Siskov, Lakner stb.) pályafutásának egy rövidebb, kb. 1966–1970 közötti szakaszára korlátozódott, előzményeit és utóéletét, leágazásait és odalhajtásait, hatását és részleges jelenlétét tekintve azonban bizonyos vonatkozásokban átfogja az egész, a 60-as évek elejétől napjainkig terjedő korszakot.
Könyve elején a pop art különböző, a szakirodalomban használt definícióit szembesíti egymással, majd a fogalom egy szélesebb, a stiláris vonatkozásokon túlnyúló értelmezését használva megkísérli azt beágyazni a magyar művészet társadalmi-politikai kontextusába. A szürnaturalizmus és az Iparterv-kiállítások „popirányú” elemzésén túl Keserü könyve számba veszi a kor magyar viszonyaihoz adaptált pop art speciális ikonográfiai vonatkozásait is.
A mű második részében a pop art utóéletéről, illetve a konceptualizmushoz, az individuális mitológiákhoz és a 70-es évek egyéb művészeti fejleményeihez való kapcsolódásáról van szó. Majd ennek a tágabb pop art-értelmezésnek megfelelően Keserü elemzi a Vajda Lajos Stúdió részben a neodadához köthető tevékenységét, a festészeti new wave ide köthető megnyilvánulásait. Könyve a korszak magyar művészete egyik legfontosabb vonulatának érzékeny, gondolatokban gazdag s nyilván további vitákra ingerlő összefoglalása.