Christian Morgenstern: Akasztófa-énekek

Morgenstern Akasztófadalai a tizenkilencedik századvég és a huszadik századelő sajátosan bomló világában születnek (és még csak véletlenül sem képződnek). A fiatal Morgenstern diáktársaival kocsmaasztalt alapít, Akasztófadomb néven, itt gyűlnek össze az Akasztófacimborák, itt, közöttük, alkalmi jelleggel írja a költő az első Akasztófadalokat. A fiatalurak filozófiával, művészettörténettel, jogtudománnyal, közgazdaságtannal töltekeznek, miközben körülöttük a világ, az a szép, holdfényes, öröktől fogva létező és sosemvolt ónémet világ, lassan, de biztosan, egyre megalománabbá, egyre hisztérikusabbá és egyre dekadensebbé (mondjuk ki: egyre bomlottabbá) válik. Az akasztófacimborák ezen természetesen (bár talán már nem minden szorongás nélkül) duhajmód röhögnek és abszurd, groteszk vagy éppen obszcén parabolákban gúnyolják koruk visszásságait.