Kosár
I.
- Szerencsét kívánok a kúra eredményéhez, tanácsos úr - mondotta dr. Tomas Wohlmut és visszatette zsebébe a sztetoszkópját. - Azt hiszem, az idén meg lehet elégedve velünk.
Gatterburg kereskedelmi tanácsos, Kölnből, felkelt szállodai szobájának virágos pamlagáról és gyorsan belebújt az ingébe. Pompás kedvében volt, mert csakugyan lényegesen üdébbnek érezte magát a négyheti kissingeni ivókúra, fürdőzés, dögönyöz- tetés, séta és heverés után. Örült a hazautazásnak, örült, hogy viszontlátja gyermekeit, majdnem, hogy a munkának is örült. Felvette az asztalról a borítékot, melyet még az orvos érkezése előtt készített oda, s kissé restelkedve - végtére is művelt ember- rel van dolga, - szólt: -A fáradozásáért, doktor úr... A hálámat természetesen úgysem tudnám ki- fejezni.
Tomas zsebébe sülyesztette a borítékot. 500 márkára becsülte tartalmát, ennyit szoktak, elutazá- suk napján fizetni a gazdag betegek, akik kúra köz- ben szeretik, ha az orvos naponta meglátogatja őket. Ezután kissé tétován álldogált, felvett egy könyvet az asztalról és megnézte a címet, mert mindig kínos- nak találta, hogy tiszteletdíja átvétele után mindjárt elbúcsúzzék.
Gatterburgnak nyilván hasonló érzése volt, mert öltözködés közben valami felesleges beszélgetésbe kezdett...
