Sohasem tartottam saját személyemet olyan fontosnak, hogy elmeséljem másoknak életem történetét. Sok mindennek kellett történnie, mérhetetlenül többnek, mint amennyi egy-egy nemzedéknek eseményekben, szerencsétlenségekben és megpróbáltatásokban osztályrészül jut, míg bátorságom támadt ahhoz, hogy könyvet írjak, amelynek főszereplője, helyesebben középpontja, magam vagyok. Mindennél távolabb áll tőlem az a szándék, hogy előtérbe tolakodjam, legfeljebb annyira vállalkozom, mint a vetített-képsorozat magyarázója. Az élet szolgáltatja a képeket, én csak a szavakat adom. Nem annyira a magam sorsát beszélem el, inkább egy nemzedékét, a mi generációnkét, amelyet a történelem folyamán mindennél súlyosabban terhelt meg a végzet. Mindenkit, a legkisebbet és a legjelentéktelenebbet is, legbelsőbb létében dúlták fel az európai föld szakadatlan vulkánikus megrázkódtatásai. A számtalanok közepette csupán annyi az előjogom, hogy mint osztrák, mint zsidó, mint író, mint humanista és pacifista mindig pontosan ott álltam, ahol ezek a földlökések leghevesebben hatottak. Háromszor döntötték romba házamat és létemet. Eloldottak minden egykor létezőtől, a múlttól és drámai hevükkel belehajítottak az űrbe, abba a laza bizonytalanságba, amelyet már olyan jól ismertem. De nem panaszkodom, mert éppen a hontalan az, aki valamilyen új értelemben szabaddá lesz és csak annak nem kell tekintettel lennie semmire, akit nem köt már semmi. Így remélem, hogy teljesíteni tudom a hív korábrázolás egyik főfeltételét: az őszinteséget és az elfogulatlanságot (...) Akaratom ellenére lettem tanúja az értelem legszörnyűbb csatavesztésének, az erőszak legvadabb diadalának, amely az idő krónikájának határain belül lezajlott; megszégyenülten jegyzem fel, hogy még nem akadt nemzedék, amely ilyen szellemi magasságból, ekkora erkölcsi zuhanást szenvedett volna el, mint a miénk. Abban a kis időközben, amely szakállam serkedése és őszülése közt eltelt, ebben a félszázadban, több gyökeres változás és fordulat történt, mint máskor tíz emberöltő alatt. Jelenem annyira különbözik minden tegnapomtól, föllendüléseimtől és bukásaimtól, hogy néha úgy tűnik, mintha nem csupán egy, hanem több, egymástól teljesen elütő létem lett volna.
SZÉPIRODALOM / Német irodalom kategória termékei
Stefan Zweig: Búcsú a tegnaptól
Fordító:
Kiadás:
Budapest, 1945
Kiadó:
Anonymus Irodalmi és Művészeti Kiadó
Kategóriák:
Német irodalom Regény, elbeszélés
Nyelv:
Magyar
Terjedelem:
435 p.
Kötésmód:
félvászon