Gerd Fuchs: Élethossziglan

Heinz egyetlen mozdulattal lesöpörte a fiókos szekrényről az üvegmadarat és a vázákat. Rita szobájában szaglászol, kiabált az asszony, és mit csinálsz az üzemben? Túlórázol, amikor a többiek már rég hazamentek, kinyalod a főnök seggit, te vagy az eszményi sztrájktörő. Heinz bement a hálóba, és pakolni kezdett egy bőröndbe. Beszélj már, ordította Marion. Nem hívhatom meg a barátnőmet, mert a nagyságos úrnak nem tetszik. Miért én mosom a gatyáidat? Miért nem magad mosod? Miért nem te mosod az enyéimet? Miért? Miért? Mindenben magamra hagytál: Ami nekem fontos volt, az neked nem ért egy kalap szart se. És hogy beszéltél Luckywal? Elállta a konyhaajtót. Nem mész ki! Hogy minden úgy legyen, mint régen, kiabálta. Mi van még úgy, mint régen? Beszélj. Heinz félrelökte az ajtóból. Marion nekiesett a takarítőszeres szekrénynek. Láss meg, üvöltötte. Itt vagyok. Létezem. Az előszobában félrelökte a férfit, kitépte a kulcsot a zárból. Add ide a kulcsot, mondta Heinz. Miért nem fekszel le velem, sikította Marion. Amaz rámeredt, erre pofon vágta. Hagyd abba, Marion. Nem bírom tovább.