Kosár
A cigánylakosság és a cigánykérdés dualizmus kori és két világháború közti történetének megrajzolását az összeállítók az életmód bemutatásával kezdik. A probléma okait keresve a korabeli magyar gazdaság és társadalom jó néhány neuralgikus pontjáig vezetik az olvasót. A cigánykérdés rendezésére tett kísérleteket levéltári anyagok, rendeletek és tanulmányok dokumentálják. Az iratokból három irányzat képe bontakozik ki. Az egyik végletnek legélesebben Porzsolt Kálmán adott hangot 1907-ben: „Kiirtani! Igenis ez az egyetlen mód.” A másik irányzat a törvényi rendezés mellett tör lándzsát. A cigánykérdés megoldási kísérleteiben azonban az adminisztratív módszereket felhasználó harmadik irányzat kapott leginkább jelentőséget, amely a közigazgatásban vált uralkodóvá. A cigánykérdést a burzsoá állam sem tudta megoldani, főként mert egyszerű közigazgatási ügynek tekintette.
A felszabadulás után a szocialista államra várt a valódi, tartalmi megoldás feladata. Ekkor vált a cigányság a társadalom részévé, s az állami intézkedések szemlélete is megváltozott. Adminisztratív intézkedések tárgya helyett segítségre szoruló, hátrányos helyzetű népcsoportnak tekinti a cigányságot minden hivatalos dokumentum. A napjainkig tartó erőfeszítéseket és a mai helyzetet párthatározatok és jogszabályok sora szemlélteti. A dokumentumokból kiderül, hogy a több évszázados hátrányokat nem sikerült – de nem is lehet – négy évtized alatt behozni. Ma is szembe kell néznünk a beilleszkedést akadályozó tényezőkkel, köztük az előítéletekkel. A kötet célja e problémák történeti gyökereinek bemutatása a mai helyzet okainak és lehetőségeinek mélyebb megértése érdekében.
