Dainák. Lett népdalok

"Égi kovács üllőt ver,/szikra hull a tengerbe./Vajon micsoda kovács/szikráztatja a vasát?/ Fönn az égen a Napisten/szórja forró sugarát." A dainák - a lett nép dalai - ezzel a zengő hangütéssel kezdődnek Rab Zsuzsa költő-műfordító válogatásában, és fordításában az ősi ritmusok és dallamok azonos hanghullámain. Szépséges, panteista világba vezetnek el ezek a dalok, kakukkmadarakkal társalognak benne az emberek, akik ugyanúgy a Nap gyermekei, a természet szerves részei, mint a fák, a rétek, a folyók, a felhők és a szelek. A dainákból tanulta a lettek földműves, halász népe az élet íratlan törvényeit és a választ a világmindenség örök kérdéseire. A messze múltban született népdalok élő, lelket igéző nyelve évszázadokig vigasztaló és tápláló eledele volt az idegen elnyomás alatt sínylődő lett népnek, és mindmáig az érzések gazdag és bővizű forrása: hétköznapok és ünnepek öröme.