Kemény a föld a patonyi határba'. Dióspatony népzenei hagyománya

Amikor patonyi történelmi kutatásaimat 1985 októberétől megkezdtem, figyelmem a falu népzenei hagyományaira is kiterjedt, noha az ottaniak rendre azt mondták, hogy hiába is kérdezősködöm, nem énekel ott már senki, különösen népdalokat nem. Rég polgárosult a település, magyarázták a tanultabbak, s ha voltak népdalai, elfelejtődtek, manapság legföljebb a magyar nóta járja, az sem gyakran, mert ugyan hol, mikor és kicsoda találna éneklő alkalmat ebben a mi sok vesződséget követelő életünkben.
Ilyeneket hallottam a patonyiaktól, de azért tovább puhatolóztam. Kimondatlanul is ügy fogadtam a legyintő válaszokat, mint százharminc esztendeje Ipolyi Arnold, midőn ismerőseik a barátjával, a néprajzos kegyesrendi paptanárral, a dunaszerdahelyi születésű Csaplár Benedekkel együtt érlelt csallóközi utazásuk előtt fejcsóválva bizonygatták, „hogy ott már mi sem található; mindent elpusztított a török-tatár, a többit meg már régen elfeledték. Ipolyi akkori válasza: „Talál az, aki tud hozzá, mindenütt?” (Csallóközi útiképek. In: Vasárnapi Ujság 1858/1.)
Végül is a falu tanácselnöke, Lelkes Vince barátom figyelmeztetett egy idős diósi özvegyasszonyra, aki addig már többször is kérte őt, hogy látogatná meg otthonában, mert dédelget, úgymond, egy irkát, amelybe az általa ismert nóták szövegét beírta, hogy ő Vincének ezt a gyűjteményt úgy is mint zeneértő, hangszereken játszó, kórusban tenort éneklő és szülőfaluját tevékenyen szerető embernek odaajándékozná. Miután azt is megtudtam, hogy az asszony megboldogult férje pásztor volt, s hogy maga Ilon néni is serénykedett a nyáj és a ménes napi ki- is behajtása körül, mert sógora, csikós lévén, szintén ezzel kereste kenyerét, eleve biztos volt, hogy az ő hajlékában vártak ránk a keresett kincsek.
Megkerestem hát az özvegy pásztornét, Almási Ilon nénit, ezt a hihetetlenül fürge járású pici öregasszonyt, s mikor Vince barátunkra hivatkoztam, akit ő, mint mondtam, erősen tisztelt és becsült, hozta is mindjárt a szobából s tette a konyha asztalára a narancssárga, nagy füzetet...