Vajda Mária: "Komádiba, Tótiba, bocskorban jár a liba" Bosszantó folklórhagyományok

Értekezésem témájául a magyar folklóralkotások azon csoportja szolgál, melyeket általában falucsúfolók (helységcsúfolók) vagy rátótiádák névvel tart számon a magyar néprajzi szakirodalom. A falucsúfolók valamely falu, település lakójának, illetve lakóinak célszerűtlen, a szokásostól eltérő viselkedését, foglalkozását, tudatlanságát, logikátlan gondolkodását, ostoba vagy ostobának tartott (vagy éppen ravaszságból ostobának tettető) cselekedetét állítja pellengérre, figurázza ki. A falucsúfolóban kifejezésre jut a közösség ítélete szerinti helytelen viselkedés mellett a környező településektől elütő, jól érzékelhető másság, különbözőség.
A falucsúfolókat egyik falu mondja a másikról, de úgy, hogy közben önmagát is jellemzi. Kifejezve az adott közösség kapcsolatrendszerét, gondolatvilágát, humorba öltöztetett sajátos szemléletét, a többi falutól elütő másságát, melynek során észreveszik és kigúnyolják a másik hibáját, de a sajátjuk előtt vaknak bizonyulnak. A falucsúfolók jellemzője a túlzás és a nagyítás, az irónia eszközeinek alkalmazása. Gyakori bennük a természetfeletti motívumok, továbbá ismert személyek és helyek szerepeltetése a hitelesség igénye nélkül. Gyakran a megtörtént komikus esetekből válnak falucsúfolók. Kovács Ágnes megfigyelései szerint egy részük szívósan, hosszú ideje tapad egy-egy faluhoz.