Gunda Béla: Néprajzi gyűjtőúton

"A változás és fejlődés során láthatjuk, hogy a népi hagyományok területe a remények és vágyak birodalma. A balladákból, dalokból, mondákból és mesékből népünk társadalmi felfogását, törekvését, kívánságát ismerhetjük meg. De hagyományos műveltségünk kifejezője a nép alkotó kedvének, művészi ösztönének, ízlésének, szemléletének és tanultságának is. Vizsgálva a hagyatékok és hagyományok világát, magyar mivoltunk ősi időszakáig láthatunk vissza. Érezhetjük történelmünk és életünk nagy rezdüléseit, amint ezt a Mátyás-, Rákóczi- és Kossuth-mondák, a szabadságmozgalmak és dolgozóink minden elnyomatásból is felfakadó népköltészete igazolják. Munkaeszközeink formája, használata, elterjedése és eredete népünk történeti sorsának, magárahagyatottságának és felemelkedésének jellemzője. A parasztház éppen úgy magán viseli az alkotók verejtékes munkáját s a különböző stílusokat, mint a kölni dóm Vagy reimsi székesegyház, ha falusi hajlékaink ismertetőjegyeit nem is illetjük román, gót, renaissance vagy barokk jelzőkkel. Népi műveltségünk beszél a más népekkel való békés együttélésünkről. Amíg az uralkodó osztályok szembe állították és harcba vitték népüket, a hagyományok világában magyarok, románok, ukránok, szlovákok, horvátok, szerbek, szlovének és németek békésen találkozhattak. Nem az ellentétek kiéleződésében jelentkezett a különböző népek műveltségének találkozása, hanem a haladó értékek kölcsönös, lassú kicserélődésében."