Simonyi Zsigmond: Helyes magyarság. A magyaros stílus kézikönyve

Nyelvében él a nemzet! Ezt a nézetet, mely nálunk szálló igévé lett a tudomány, is teljes mértékben igazolja. Nincs oly biztos eszköz ez egyes népek elhatárolására, rokonságuk megállapítására, mint a nyelv. Sok vita után visszatértek a tudósok ahhoz a régi népszerű meghatározáshoz: egy-egy nép azoknak közössége, akik egy nyelven beszélnek. A koponya alakja, a haj formája és színe, a szem színe – ezek nagyon is általános, nem eléggé egyénítő jellemvonások. A népszokás, erkölcs, vallás igen fontos, de a művelődés haladásával s népkeveredések korszakaiban igen erős változásnak van kitéve. Ellenben a nyelv – noha kivételkép, népvegyülés által, szintén szenvedhet nagy változást – általában véve a népeknek legjellemzőbb és legszívósabb tulajdona. Látjuk, hogy például egyebet ne is említsek, hogy az erőszak se tudott minket elnémetesíteni, se a lengyelt eloroszosítani! Nem csoda tehát, hogy nyelvünkben látjuk nemzetiségünknek féltett kincsét és biztos pajzsát. Nem csoda, hogy nyelvünk sorsa, története és természete mindnyájunkat érdekel, hogy mindnyájan iparkodunk jól ismerni nyelvünket és jól élni vele.